Élete 1927-ben született, Budapesten. 1948 és 1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika (1956-ban megalakítja a kari Munkástanácsot) , majd 1970 és 1998 az atomfizika tanszék oktatója volt. 1999-ben az amerikai Union College of Dudley tiszteletbeli professzora lett. 1970-től 1992-ig az Atomfizikai Tanszék vezetője. Kossuth-díjas. 1952-ben fogalmazta meg a leptontöltés megmaradásának törvényét,[1] a nukleáris fizika egyik legfontosabb alapelvét. Kutatási területe a részecskefizika és az asztrofizika határterülete. Tevékenysége kiterjedt a SETI kutatásokra is, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) bioasztronómiai bizottságának elnöke is volt. Marx György sírja Budapesten. Farkasréti temető: 30/2-1-3. Az utolsó pillanatig keményen dolgozott, mindvégig megtartotta egyetemi előadásait és élete utolsó két hónapjában ülve, köhögve, még három hosszú előadásra is vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémián és a Paksi atomerőműben. 2002. december 2-án hunyt el Budapesten.
Tudományos eredményei Alapvetően részecskefizikai és asztrofizikai kutatásokkal foglalkozott. Legnagyobb, nemzetközi hírű felfedezése 1951-re datálható, ő mondta ki a leptontöltés megmaradását. Ennek lényege, hogy minden atomfizikai folyamatban a lepton nevű elemi részecskék három nagy családjára külön-külön fennáll az a megmaradási törvény, hogy számuk állandó marad, ha az antirészecskék számát negatívan számoljuk. 1956 és 1988 között a neutrínó-asztrofizikai kutatások terén ért el jelentős eredményeket.
Kitüntetései Munkásságát 1955-ben Kossuth-díjjal, 1963-ban Akadémiai Díjjal, 1993-ban pedig Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. Személyében először nyerte el 2001-ben külföldi tudós a Brit Fizikai Intézet (Institute of Physics) által adott Bragg-érmét és díjat. További díjai SZOT-díj (1970), Eötvös Loránd Fizikai Társulat Eötvös-érme (1976), Apáczai Csere Díj (1979), Magyar Nukleáris Társaság Szilárd Leó érme (1994), IUPAP Fizikatanítási Érme (1994), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997), MTA Arany János Közalapítvány nagydíja (1998), Szilárd Leó professzori ösztöndíj (1999), Budapest Pro Urbe Díja (2001), Az Év Ismeretterjesztő Tudósa (2002), Pro Renovanda Cultura Hungariae Nemes Nagy Ágnes Díja (2002), Hazám-díj (2002).
Oktatási és ismeretterjesztő tevékenysége 1957-ben adták ki Kvantummechanika című egyetemi tankönyvét, amit azóta is a valaha írt egyik legjobbnak tartanak. 1972 és 1982 között nagy szerepe volt a természettudománnyal foglalkozó iskolai tantárgyak modernizálásában, segített meghonosítani a modern nyugati módszereket a magyar közoktatásban. 1994-ben angol nyelven jelent meg A marslakók érkezése (The Voice of the Martians) című műve, amelyben a Magyarországról származó, később az USA-ban nagy eredményeket elért tudósok életét mutatta be.
Közéleti tevékenysége Rendszeresen megjelent a Paksi atomerőmű rendezvényein, előadásokat is tartott ott, az atomenergia szószólója volt és nemzetközileg elismert szakemberként is rendszeresen állást foglalt annak tiszta és biztonságos volta mellett.